Sziasztok! Ezt a ficit szintén egy álmom szülte, így se eleje,se vége. Remélem így is tetszeni fog! ^^
-Meg van a gyilkos személyi aktája -csapta le a tömbösített papír kupacot Baekhyun, az asztalra.
- Park Jung So, harminc körüli, eddig kisebb bolti lopásért,testisértésért ült a sitten - olvastam egyhangúan az adatait.
- Még csak most szabadult a nyomorék - hajolt fölém Kai, úgy nézve a nyomtatott papírokat.
- Meg vannak a koordináták -futott be az irodába Kyungsoo.
- Indulás! - kaptuk az azonnali parancsot Kristől.
Meglepetésemre bármilyen felszerelés nélkül indultam útnak. Persze mellettem Jongin haladt, mögöttünk pedig Baek, Chanyeolal egyetemben. Mindannyiuknak a kezében egy-egy pisztoly. Egy parkon keresztül sétáltunk, gyönyörű,őszi falevelek díszítették a fákat. A rajtuk megcsillanó vízcseppek nyugalmat és békességet árasztottak. A tegnapi eső lemosta az utcákon ragadt port, ami felfrissítette ezzel a kisvárost. Friss levegő, gyönyörű táj, még is egy sorozatgyilkost keresünk. Rendőrként meg kellett tapasztalnom, milyen az, ha hullát lát az ember,vagy épp leakarják lőni. A gyors halált jól fogadtam, nem különösebben zavart, ha úgy halok meg,hogy egy golyó van a fejemben. Ezért soha nem is féltem. Kezdő létemre még sokat kell tapasztalnom, eddig csak olyan emberekkel volt dolgom, akik egyszerűen lelőttek valakit. Viszont a mostani gyilkosunk más. Szadista módon kínozza az embert. Olyan áldozatai voltak,akikről lehúzták a bőrt,vagy minden egyes centiméter után egy vágás borította a testet. Ezek a szebbik példák közé tartoztak.
Elborított a félelem, hiszen bármikor lecsaphat és megkínozhat. Bármilyen hihetetlen is, a legjobban a testi fájdalomtól féltem.
Testem remegni kezdett,gyomrom görcsbe rándult, nem bírtam vissza fogni a bennem lakozó óriási félelmet. Már a puszta gondolata is a szenvedésnek,gyomorforgatóan kínzó volt. A mellettem nyugodtan battyogó Kai kezét fogtam meg,hogy legalább valamilyen biztonság érzetem legyen. Percekig némán,összekulcsolt kezekkel sétáltunk, mikor egy ismerős hang ütötte meg fülünket. Egy kisebb pavilon mögül lépett elő az említett őrült,egy pisztollyal a kezében. Fejét és kezét, apró vércseppek borították. Arcán a felemelő,büszke, kaján vigyor feküdt. Miután ránk emelte tekintetét, futásnak eredt. A fiúk gyorsan kapcsoltak és a nemrég szabadult fegyenc után futottak.
Azonban én egy helyben álltam és néztem a semmibe. Hallottam ahogyan pár lövés eldördül,ekkor már a vér is megfagyott bennem. Nem bírtam mozdulni és ezt valaki ki is használta. Egy jól irányzott ütéssel a földre kerültem. Minden sötétbe burkolózott. Nem tudom mennyi ideig lehettem eszméletlen,mire felkeltem már egy ismerős szobában voltam kikötve.
-Most komolyan a saját szobámban tartanak fogva? - adtam hangot gondolataimnak.
Az ablak elé voltam állítva, kezeimet a plafonhoz kötötték. Egy erőtlen csomót egyszerű volt kioldani. Az egyik kezemet sikeresen kiszabadítottam. Meglepetésemre a telefonom nálam volt. Mikor az asztalra rakott készülékhez fordultam,az elkezdett pittyogni. Fél kezemmel feloldottam a képernyőzárat és megnéztem az sms-t.
"Feladó: Kai"
"Tárgy: -"
"Ha baj van, hívj "
-Jongin te barom! Nem tudok hívni, komolyan de hülye vagy. Mindig a legjobbkor kell letiltani az ember kártyáját - ütöttem falba fejemet,Jongin hülyesége láttán - kérlek, csak legyen annyi eszed,hogy felhívsz, kérlek!
A magammal való tárgyalásomat egy idegen szakította félbe.
- Remélem szereted a szado játékokat -vigyorodott el kajánul az illető- tudod rendőr létedre elég szép egyed vagy! - Nyúlt állam alá és úgy nézett a szemeimbe.
Egyszer csak gondolt egyet és kiment. Kai abban a pillanatban hívott. Azonnal felvettem és elhadartam neki a történteket.
- Rika, kelj már fel! - Hallottam messziről Jongint.
Egyre közelebbről és közelebbről hallottam kellemesen mély hangját.
-Wáaaahhh! - ültem fel a francia ágyamon,majd Kaira pillantottam, aki hirtelenjében csak röhögni tudott.
- Már megint mit álmodtál? -Törölte nevetve könnyeit.
-Ya! Fogd be! Ha nem lettél volna ekkora barom, még élhetnék! - Kezdtem ütögetni csupasz mellkasát.
-Héj, nyugi,nyugi, csak túl sok krimit néztünk tegnap este.
- De akkor is ijesztő volt - durcáztam be.
- Elhiszem,de végül megmentettelek nem? - Vigyorodott el.
-Nem tudom, nem láttam a végét, mert felébresztettél... - dünnyögtem orrom alatt.
- Épp ezért mentettelek meg -győzelem ittasan hajolt hozzám, majd megcsókolt.
- Legközelebb jobban igyekezhettél volna -suttogtam ajkaira.
- Próbálkozom, de majd meglátjuk mennyire fogsz örülni a lassuságomnak,ha benned fogok járkálni - rontott magára és ölelt meg szorosan.
-Ya! Meg fogok fulladni,te dilis! - Nevettem vállába.
Lassan fölé hajoltam és megcsókoltam. Puha ajkai úgy falták enyémeket,mintha bármelyik percben bekövetkezhetne az apokalipszis.
-Szeretlek, te degenerált - mosolyodtam el és egy puszit hintettem arcára.
- Én is - ölelt meg újra, majd magunkra húzta a puha takarót.
