-Chen!Hahóó!Ébredj már fel te mamlasz! - bökdöstem a még mindig alvó osztálytársamat.
-Hagyja kérem. Majd én felébresztem.- mosolygott ördögien a matematika tanárom.
-Igenis..-hajtottam le a fejemet ,pedig nem csináltam semmi rosszat. ~ Az a hülye, barom megint elaludt és hisztizni fog,hogy miért kapott büntetést.~
-Jong Dae kérem kelljen fel!-vette hangosra a színt , az óráját félbehagyó tanár.
-Hmm?-mozgolódott egy cseppet , az igazak álmát alvó.
-Kim Jong Dae!-csapott egy óriásit a mutató pálcával a padra.
-Igen?- pattant máris fel az asztaltól.
-Ma a tanítási órák után itt marad és 25 példát meg kell oldania!
-Tessék? De hát nem vagyok rossz matekból?!
-Még felesel is ?Akkor legyen még 25 példa Mr.Kim?
-Befogtam- vágta magát haptába, majd azonnal leült.
A tanárunk szép lassan vissza sétált a padjához és lerakta az ébresztő vekkerként szolgáló pálcáját,majd folytatta kénye kedve szerint az óráját.
-Miért nem ébresztettél fel?- fordult felém suttogva Chen.
-Próbáltalak te nyomi!- grimaszoltam vissza.
-Próbálkozz legközelebb jobban.-legyintett egyet kezével.
-Úgy lesz!- tettem a szívemre a kezemet ,miközben a táblát bámultam.
-Akkor itt maradsz velem addig ,amíg megírom ugye?- vágta be a szokásos kiskutya szemeket.
-Tudod,hogy a kérdés is fölösleges volt.- mondtam még mindig bambulva.
-Alap dolog igaz ?- suttogta miközben felém fordulva mosolygott.
~Miért teszed ezt velem? Ne nézz így rám, csak jobban foglak szeretni,ha így mosolyogsz~
______________________________________________________________________________
-Rin-ah! Várj meg! -kiabált messziről az osztálytársam.
-Igen?-fordultam felé.
-Tudod, ma velem vagy osztály felelős és hát, ma sietnem kell haza, nem tudnád a házi feladatokat levinni a tanári szobába?-hadarta el elképesztő sebességgel Irene.
-Persze miért is ne? Ha sietned kell haza, természetes,hogy megcsinálom. -mosolyogtam a lányra,majd el is vettem tőle a nagy köteg papírt.
-Köszönöm, majd meghálálom!- futott le a lépcsőn.
~Hmm.. Rendes lány, szép,vicces ,humoros ,és nem egy nagy lángész.~Körülbelül 5 méter sétálás után meg is kellett állnom. ~ Basszus mik ezek a téglák?Komolyan egyedül kéne ezeket fel vinnem a harmadikra?~
Morogtam magamban még pár sort ,majd egy hirtelen mozdulattal fel emeltem a köteget.A nagy lendülettől ,kezdtem hátrafelé dőlni. ~Ne,ne, nenenenenenenenene!~ Kiabáltam magamban ,miközben láttam az egyre távolodó lépcső korlátot és a padló felé borulok.
Mikor már azt hittem a farcsontom oda lesz, két nagy kar fonódott körém ezzel megtartva a testemet. Ám a papírok szanaszét a lépcsőkön, a padlón hevertek.
-Még épp időben elkaptalak.- sóhajtott fel egy ismerősen csengő hang.
-Mr.Oh?!-riadtam meg ,amikor a tudat végig vándorolt az agyamon.-Nagyon sajnálom, azonnal felszedem a papírokat!-mondtam , majd gyorsan kikászálódtam a kezei közül.
-Segítek, úgy látom mára elég sok házi feladat össze gyűlt.- tekintett le a lépcsőre,amely tele volt szórva papírlapokkal.
-Köszönöm, hajtottam le a fejemet.
~Amilyen vékony termete van, annyival erősebb is. Magas, karamell barnára festett haj, stílusos öltözködés.Kicsit, mit egy buzi~ - kuncogtam bele gondolataimba,miközben szedegettem a lapokat.
Hála Mr.Oh-nak pár perc elég is volt arra,hogy összeszedjük a szét bombázott házikat. Mikor végre mindegyik a kezemben volt, neki indultam a lépcsőknek.
-Vá..Várjon kérem Miss.Rin! Nem kellene újból egyedül cipekednie. -nézett reménykedve.
-De..-még mielőtt bármit is mondhattam volna, már mellettem is termett és elvette a papír csomag felét.
-Ne aggódj, szívesen segítek a diákjaimnak.
-Aish! Sehun-ssi most akkor tartozom magának eggyel!
Nem mondott semmit, csak felém fordult és megdobott egy félmosollyal ,és az elmaradhatatlan kacsintással.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése